December 28. - Aprószentek napja.

Kategória:
Karácsonyi szokások, Hazai

December 28. - Aprószentek napja.

December 28. - Aprószentek napja.

Aprószentek napján a Heródes király által lemészárolt kisdedekre emlékszünk.

Heródes a Napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a "zsidók újszülött királyát" keresik. Mivel a bölcsek nem tértek vissza hozzá, írástudói segítségével derítette ki, hogy a gyermek Betlehemben született meg. Hogy a „ konkurenciával” végezzen, Heródes Betlehemben és környékén az összes kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket megölette. Így akarta biztosítani, hogy a "zsidók újszülött királya" nem maradhasson életben. E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek.

Jézus úgy maradt életben, hogy Józsefnek álmában megjelent egy angyal. Arra utasította, hogy a szent család meneküljön Egyiptomba Heródes vérengzése elől.

Mi a vesszőzés szokása?

Az aprószentek napi vesszőzés az egész magyar nyelvterületen szokás volt, Erdélyben s Moldvában még ma is élő szokás. A fiúgyermekek megvesszőzése a betlehemi kicsinyek szenvedéseire utal. A lányokét úgy magyarázzák, hogy betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért - az igazságosság nevében- ezen a napon a lányoknak kell szenvedni.

A szokásának kettős magyarázata van: egyrészt pogány eredetű szokás, mely termékenység- és egészségvarázslással függ össze. Másfelől a bibliai történetből eredő keresztény szokás.

Mióta szokás a vesszőzés ?

Nem tudni, hogy az aprószentek napján szokásos korbácsolás rítusát és képzeteit az egyházi gyakorlatból, esetleg a szomszéd népektől tanultuk-e el, vagy történelmünk mélyebb rétegeibe vezet vissza. A pogány eredetű vesszőzésről nincs írásos adatunk. A források annyit árulnak el, hogy a 16. században már megszentelték a " verőeszközöket", mert az ilyen vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította el. Tehát keresztény és pogány szokás prímán összhangba került.

Na de mi az a suprikálás?

A vesszőzést aprószententekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak is nevezték. Az alkalmas vessző lehetett termőág, hajló fûzfavessző. Suprikálni fiúgyermekek, legények vagy pásztorok jártak, néhol még ma is járnak. Szerencsekívánó, egészségvarázsló szövegek kíséretében finoman megcsapkodták-veregették, a nőket, leánykákat vagy a gyermekeket.

Hogyan zajlott le a vesszőzés?

.Galgahévizen így történik a vesszőzés :

Hála Isten megértük az Aprószentek napját!

Adja isten, többet is érhessünk, Nem ilyen búval, bánattal, Örvendetes napokkal!

A supikáló korbáccsal ráüt az asszonyra, és ezeket mondja ( a szöveghez illő testrész gyenge suprikálása közben):

Keléses ne legyen ebben az esztendőben!

Jó, szófogadó legyen!

A csúz meg ne járja a fejét!

Ha vízért küldik, bort hozzon,

Ha borért küldik, vizet hozzon!

Hasfájós ne légy!

Hátjájós ne légy!

Derékfájós ne légy!

Férjhez leány, férjhez! Házasodni, legény, házasodni! Friss légy, egészséges légy!

Kölcsönverés visszajár, ezután a gazdasszony a nyalábból kihúz egy szál vesszőt, és képletesen megveri a pásztort, hogy jövőre jobban vigyázzon az állatokra.

A suprikáló férfit étellel, itallal, kínálják, üveg bort, vagy pálinkát, kalácsot is adnak neki a jól elvégzett varázslásért cserébe. A megkorbácsolt lány pedig színes pántlikát kötött a korbácsra.

A Dráva vidékén aprószentek napján a gyermekek fűzfavesszőből font korbáccsal odoricsoltak. Bekéredzkedtek a házakhoz és elmondták a mondókájukat. Ezután a többi fiút, néha a felnőtteket is megveregették. Ezért cserébe diót, édességet, pénzt kaptak. Ha ezen a napon esett az eső, megfigyelésük szerint kelésesek lettek a gyermekek.

Ez ellen az alábbi mondóka védett:

Ódorics, ódorics, Egészséges légy, Beteg ne légy, Keléses ne légy,

Apádnak, anyádnak szót fogadj, Ahová küldenek, szaladj! Egészséges légy, keléses ne légy, Ahová küldenek szaladj!

Ha borért küldenek, vizet hozz, Ha vízért küldenek, bort hozz.

Aprószentek napi vers

A gyerekek szoktak ilyenkor verset mondani, amiért egyes helyeken még akár pénz is jár.

„Örvendetes nagy nap Krisztus születése,
melybe Szent István életét végezte,
Szent János pedig példáját követte,
mivelhogy, Heródes jobb szentjét ölette.

Heródes király ily hatalmasan mondá:
Nem áll az semmibe! Katonáim álljatok
rendjébe!

Mária sírva kiáltá:
Oh, hatalmas Isten, mindenek bírája,
ki vagy életünknek fõ kormányozója,
szerelmes fiadat ne engedd véletlen halálra!
Így menté meg Isten a kisded Jézuskát,
nem hagyá elveszni ártatlan báránykát.

Kiket megöletett száznegyvennégyezeret,
rendelj nékik a mennyben szent országot
és külön koronát!
Kik itt jelen vagytok, szívembõl kívánom,
e ki világból kimúltak ítélete napján
jobb felõl álljatok,
s a kicsi Jézuska legyen pártfogótok!

Az aprószentekelõk elindulának száznegyvennégyezren,
mi is elindultunk annak emlékére!
Nem lándzsákkal, nem botokkal,
hanem szép hajlandós vesszõkkel.